A polifenolok a növények különböző növekedési szakaszaiban speciális anyagcseretermékként halmozódnak fel. Manapság több, mint 8000 fenolos szerkezetű molekulát ismerünk, melyek az egyik legnagyobb csoportját képezik a természetes forrásból származó biológiailag aktív vegyületeknek (1). A polifenolok csoportja nagyon széleskörű, egészen az egyszerű molekuláktól kezdve az összetett, bonyolult vegyületekig. Változatos szerkezetükből eredően a kedvező biológiai hatások széles skáláján mozognak. A polifenolok jelentős része a flavonoid típusú vegyület (kb. 6000 ismert szerkezetű komponens) (2).
Természetes forrásaik a gyümölcsök, zöldségek, gyógy- és aromanövények, amelyekben a bioaktív komponensek koncentrációját több tényező is befolyásolja. Ilyen tényezők a fajta genetikai háttere, a környezeti hatások (termesztés körülményei, éghajlat, vízellátottság), az érettség foka, valamint a feldolgozási és tárolási körülmények. A polifenolok nagyon érzékenyen reagálnak a különböző hatásokra (hőkezelés, aprítás, préselés), ezáltal inkább nyers, friss gyümölcs és zöldség fogyasztása ajánlott (3).
A polifenolok csoportosítása és főbb képviselőik
A polifenolok univerzuma és biológiai hatásaik
Az ezredforduló óta megjelent tudományos publikációk többsége arra a következtetésre jutott, hogy a polifenolok általánosságban véve antioxidáns funkciót töltenek be a szervezetben (2). Jótékony hatásuk a szabadgyök semlegesítésen alapszik, tehát megvédik a sejtjeinket a degeneratív, külső stresszforrás által okozott elváltozásoktól, amelyek visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a testünkben. Az antioxidáns hatásmechanizmusról egy másik ismeretterjesztő cikkünkből részletesebben olvashatnak.
A flavonoidoknak számos egyéb kedvező egészségügyi hatását igazolta a tudomány, erős antioxidáns jellegükön túl gyulladáscsökkentő, koleszterinszint-csökkentő, az érfal rugalmasságát és permeábilitását növelő, májvédő, valamint daganatellenes tulajdonságokkal bírnak. Fogyasztásuk propagált előnyeiből következően rendkívül népszerűvé váltak a különböző megbízhatóságú flavonoid-tartalmú étrend-kiegészítők, melyek gyakorta nagyobb dózisban tartalmaznak egy-egy biomolekulát, mint annak a természetes és ajánlott napi beviteli értéke. Ismertek ilyen túlfogyasztásból adódód toxicitást eredményező esetek, ezért különös figyelmet érdemel a termékbiztonság és a dózis-hatás összefüggés szem előtt tartása. Jelentős flavonoid-tartalmú növények a csipkebogyó, körömvirág és a ginkgolevél, továbbá gyümölcsök közül az alma, bogyós gyümölcsök (áfonya, ribizli), paradicsom és a szőlő. Kiváló flavonoid forrás továbbá a vörösbor és a tea. (4)
A nem-flavonoid polifenolok nagy részét a fenolsavak alkotják. Jellegzetes vegyülete a galluszsav, kumársav és a klorogénsav. A rendszeres kávéfogyasztók körében a legfőbb klorogénsav forrást maga a kávé jelenti, mely érfaljavító, ezáltal megfelelő bevitel esetén segíti a szív- és érrendszer egészséges működését. Intenzív kutatások folynak a szőlőben található rezveratrollal kapcsolatban, hiszen antioxidánsként és gyulladáscsökkentőként már igazolt a hatékonysága, továbbá a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepet játszhat a jövőben. Jelentős nem-flavonoid tartalmú növények a bíbor kasvirág, a lenmag és a fahéj (4).
Irodalomjegyzék
Szerzők
Zubay Péter
okleveles ökológiai gazdálkodási mérnök
SZIE-KERTK Gyógy-és Aromanövények tanszék doktorandusz
Nagy Regina
Bio Membrane Technology Kft., biomérnök
